Hyper Csiga extrém/sportblog

Agytorna-mese

Haja, mint az ében, bőre, mint a hó... (Ez a fekete hajú üzletember, aki nem jutott ki nyáron még a strandra! :)

Egy nap azon kapta magát hősünk, hogy már látja a lába között azt a bizonyosat. Fel is kiáltott! Éljen! De aztán rájött, hogy nem azért, mert megnőtt valamilyen varázslatos szer hatására, hanem azért, mert az évtizedes nem-mozgás eredménye az lett, hogy elfogytak az addigi kilátást akadályozó mell és hasizmok. :)

Aztán élt, míg meg nem halt. Ami a kardiovaszkuláris (sose írjatok le magyarul latin kifejezéseket :) betegségek miatt inkább az üveghegyeken (értsd: kórház) túl következett be!

Lassan ez lesz egy átlagos esti mese...

Az emberek leginkább azt mondják, hogy "szerencsére éz rám nem vonatkozik". Néha bele szoktam gondolni, hogy a "szerencse" a sportolás esetében nem annyira szerencsét jelent, hanem azt, hogy emberünk mennyire kitartó és elszánt az ügyben... Ha azt veszem, a személyiség egy szerencse. Anélkül nincs sem sport, sem extrém sport.

A legjobb az benne, hogy öngerjesztő folyamat. Ha megvannak az alapok mind lelki, mind testi oldalon, akkor akármit el tudsz kezdeni és élvezed. A test ellenállását kell legyőzni, de azt elég egyszer. Mindig eszembe jut, mikor a 20 kg-s siklóernyővel a hátamon éppen mászom fel egy hegyre, jó esetben árnyékban, hogy egy-egy sportban nem is az a szép, hogy csinálja az ember, hanem az, hogy eljut oda és büszke magára utána.

A legjobb sport a lélek edzése, aztán jön minden más. A következőben majd összeírom, hogy mit csináltam eddig életemben :)...

Repülni, mint a madarak

Amikor először futottam össze a siklóernyőzéssel, egy barátom szavait követtem, aki azt mondta, hogy a sportág olyan, mint amikor álmodban repülsz hangtalanul a fák felett. Ha ez jelent neked valamit, akkor itt a helyed.

Egy másik barátom jóvoltából pedig kikötöttem úgy 6 éve a Kettő SE szakosztályában, és azóta amikor időm és a felszerelés közelsége engedi, megyek és repülök egyet!

Na, eddig tartott a gyermek mese! :)

Ez az extrém sportok legextrémebbike szerintem. Ugrottam már szikláról, voltam cápák között, utaztam este 10 után a 6-os villamoson. Egyik sem ilyen elmebeteg sport, mint ez! Pont ezért is szeretjük annyira.

Hétvégén elmentünk Nyikomra, meg az Újlaki hegyre repkedni. Ismertetem a főbb lépéseket:

1) Találd meg a felszálló helyet. Sok helyen tiltott, sok helyet nehéz megközelíteni, sokszor meg még a helyiek sem tudják, hogy merre küldjenek téged "ahhoz a hegyhez"!

2) Nézd meg mit hagytál otthon :)

3) Juss fel a hegyre. Itthon nincsenek felvonók, úgyhogy a magyar ember hegyet mászik. A Nyikom például 240m felfelé (35p), az Újlaki 140m (15p). Hátadon mintegy 20kg felszerelés, ami először össze van csomagolva, másodjára meg inkább csak úgy vállra vetve. Nem mondom el, hogy mibe tud beleakadni menet közben.

4) Legyen szerencséd, és a kinézett hegyre megfelelő irányból és erővel fújjon a szél. A cél érdekében - meg a mászás utáni megszáradásért - az ember néha 1-2 órát ül a füvön és nézi a szép tájat, a madrarakat és a felhőket.

5) A start legyen jó, jó irányban, jókor, jól átnézett felszereléssel.

6) A "fák feletti nyugodt siklás" pedig a legritkább esetben valósul meg, hacsak nincs szélcsend és nem akarsz 35p mászást úgy 6-8 perc lesiklással megünnepelni. A sikeres repülés arról híresz, hogy mozgó (fújó, emelkedő) levegőben történik. Ami még ad az örömnek, hogy ha jó az idő, akkor sokan gondolják így és egy BAH csomópontot megszégyenítő tumultus tud néha kialakulni, ami veszélyes. Itt nem nagyon van olyan, hogy koccanás. Ami ütközik, az általában esik is.

7) Jó időben és jó helyre szállj le. Ne erősödjön be a szél, jöjjön egy vihar hirtelen, ne csukja össze a mozgó levegő az ernyőt, a jó feledre érkezz a földön stb.

Hétvégén szerencsére jó volt minden. Így csak 2x240m és 2x140 m-t kellett megmászni, és csodálatos látványban lehetett része annak, aki a nyugodt budapest feletti légtérben megnézhette a naplementét.

Mi ebben a jó? Az, hogy megteheted. Mert repülni kell!!!

Nyári Mikulások

Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért szeretem az extrém sportokat. Meg akarunk mutatni valamit, vagy csak elmeháborodottak vagyunk? Van, amikor az olyanok sorból kilógása, mint amilyen én is vagyok, másoknak jót hoznak. Ha nem lennénk elmeháborodottak legalább egy kicsit mindenhol, akkor ezeket a jó dolgokat sem lennénk képesek megcsinálni...most akkor melyik legyen? :) 

Végre odaadtuk azokat az ajándék gépeket, amikkel a tavalyi Mikulás Kocogás hozzájárult a Heim Pál Kórház gyermekeinek egészségéhez. Megnézhettük azt a kórházat, ahová - már elnézést minden betegtől - már befeküdni is öröm. Színes falak, öltözőszkrények a vendégeknek, játszószoba a kisgyerekeknek. Mondjuk, az igazi az lenne, ha nem lenne szükség ilyen intézményekre egyáltalán.

Mindez köszönhetően az alapítványnak, amit mi is támogattunk tavaly úgy, hogy a decemberi hidegben elkocogtunk a Nyugatitól az Oktogonig egy szál fürdőruhában. Most beértem azzal, hogy sapit húztam, mert vetkőzni, azt csak a mínuszban érdemes.

Sokszor csak a lelkesedés elég ahhoz, hogy dolgokat megváltoztassunk...asszem, most jött el megint az a pillanat, amitől kezdve várom már, hogy ismét ott vacoghassunk a startnál és várhassuk a rajtot!!! Addig is, maradnak a kocogó edzések...