Agytorna-mese
2009-07-28 9:47 - írta TurbóBékaHaja, mint az ében, bőre, mint a hó... (Ez a fekete hajú üzletember, aki nem jutott ki nyáron még a strandra! :)
Egy nap azon kapta magát hősünk, hogy már látja a lába között azt a bizonyosat. Fel is kiáltott! Éljen! De aztán rájött, hogy nem azért, mert megnőtt valamilyen varázslatos szer hatására, hanem azért, mert az évtizedes nem-mozgás eredménye az lett, hogy elfogytak az addigi kilátást akadályozó mell és hasizmok. :)
Aztán élt, míg meg nem halt. Ami a kardiovaszkuláris (sose írjatok le magyarul latin kifejezéseket :) betegségek miatt inkább az üveghegyeken (értsd: kórház) túl következett be!
Lassan ez lesz egy átlagos esti mese...
Az emberek leginkább azt mondják, hogy "szerencsére éz rám nem vonatkozik". Néha bele szoktam gondolni, hogy a "szerencse" a sportolás esetében nem annyira szerencsét jelent, hanem azt, hogy emberünk mennyire kitartó és elszánt az ügyben... Ha azt veszem, a személyiség egy szerencse. Anélkül nincs sem sport, sem extrém sport.
A legjobb az benne, hogy öngerjesztő folyamat. Ha megvannak az alapok mind lelki, mind testi oldalon, akkor akármit el tudsz kezdeni és élvezed. A test ellenállását kell legyőzni, de azt elég egyszer. Mindig eszembe jut, mikor a 20 kg-s siklóernyővel a hátamon éppen mászom fel egy hegyre, jó esetben árnyékban, hogy egy-egy sportban nem is az a szép, hogy csinálja az ember, hanem az, hogy eljut oda és büszke magára utána.
A legjobb sport a lélek edzése, aztán jön minden más. A következőben majd összeírom, hogy mit csináltam eddig életemben :)...
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
